Hit és megvallás a gyógyulás legjobb útja!

Az egészség mindannyiunk számára a legnagyobb érték.

Mégis ahogy mondani szokás, nincs egészséges ember csak rosszul kivizsgált beteg.

Szinte mindenkit elér életében valamilyen betegség, ezért a megelőzés és a gyógyulás minden embernek fontos! 

Amikor valami betegség támad, amikor érzed a rossz tüneteket, kell valami biztos támasz, valami biztos segítség ami erőt ad és reményt, hogy vége lesz a rossznak és újra egészséges lehetsz. 

Ebben az állapotban van aki az orvosokban bízik csak és a gyógyszerekben, van akik az alternatív gyógymódokban hisznek és a megelőzést tartják legfontosabbnak, és vannak akik bármibe belemennének, bármit kipróbálnának csak gyógyuljanak meg. Erre alapozva rengeteg okkult praktika keresi meg a kenyerét, és sok kuruzsló, „csodadoktor” és „csodamódszer” szedi le a sápot, legtöbbször idős emberektől.

Rengeteg praktika kering az interneten a köztudatban, amikben van igazság is meg ostobaság is. 

Én hiszek a megvallás, a pozitív gondolatok, a helyes gondolkodás erejében!

De nem hiszek az Univerzumban, aki teljesíti a kívánságaimat, nem hiszek abban, hogy csak a gondolkodásunk, a pozitív gondolatok, a Titok spiritualizmusa gyógyítana, bár maga a módszer a Bibliából lett kiollózva. 

Én a teremtő Istenben hiszek, Jézus Krisztusban akiről azt írja a Biblia, hogy azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk, és hogy az Ő sebeiben gyógyultunk meg!

A vallás – az ördög legnagyobb találmánya – azonban kiölte az emberek szívéből a hitet, és eltávolította az embereket az élő Istenbe vetett valós hittől, a Biblia olvasásától, tanulmányozásától, így sose ismerik meg azt az igazságot, hogy Jézus Krisztus ma is él, gyógyít és megszabadíthat minden bajodból, ha hittel megtérsz és elé járulsz bizalommal!

A vallásról írja a Biblia, hogy megőrzik a kegyesség látszatát de megtagadják annak erejét! 2 Tim 3:5 Meszelt sírok, akik kívülről fehérek de belülről telve vannak romlottsággal. Persze tisztelet a kivételnek. A vallás egy külső szokás rendszer amit emberek találtak ki, a kereszténység viszont egy személyes közösség kapcsolat Istennel, ami egy megtérés és újjászületés után jön létre. A vallás a katolikus hagyományokra dogmákra épít, a kereszténység pedig Isten Igéjére a Bibliára!

HIT pedig hallásból van a hallás pedig Isten igéjéből! Ahhoz hogy hegyeket mozgató , betegeket gyógyító hited legyen a Bibliát kell olvasnod és befogadnod elhinned!

Olvasd el ezt a rövid írást, amit a kereszténység egyik legnagyobb HIT tanítója apostola írt, arról a hitről ami képes legyőzni a betegséget, és amilyen hittel ő is meggyógyult pedig az orvosok azt mondták fiatalon megfog halni annyira beteg.

Keresd Istent és az Ő erejét személyét és ne ad el a lelked az életed okkult kuruzslóknak, vagy hamis tanítóknak! 

„Jézus így szólt a Márk 11,23-24-ben: „Mert  bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és  ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit  mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit  csak kívántok, amikor imádkoztok higgyétek, hogy megkaptátok, és  meglesz az néktek.”

Ez a két kedvenc versem a Bibliából. Azt hiszem  azért, mert ez a két vers hozott le a betegágyról, évekkel ezelőtt.  A  hit Isten Igéjéből táplálkozik. Sok ember csodálkozik, hogy miért nem   növekszik hitben. Sokszor azért, mert nem táplálkoznak Isten Igéjéből. 

A  hit úgy növekszik, hogy tápláljuk és gyakoroljuk azt. Mi Isten Igéjéből  táplálkozunk, és azután gyakorlatban alkalmazzuk. Az Ige cselekvőivé  kell lennünk, nemcsak hallgatóivá. A Jakab levélben ez áll: „Az  igének pedig megtartói legyetek, ne csak hallgatói.” Az Igét megtartani azt jelenti, hogy annak alapján cselekszünk. Az egyszerű  olvasás vagy elmélkedés még nem építi a hitet, csak létrehoz egy  bizonyos hitminőséget, de ennek a mi mindennapi beszédünk részévé kell  válnia.

Az Igének a mindennapi beszédünk részévé és mindennapi magatartásunkká kell válnia. Ahogy nő a hit, úgy csökken a Sátán uralma  felettünk. A körülmények egyre kevésbé nyomasztanak, és a félelmet is  leromboljuk.

Mindenki vágyik arra a percre, amikor megszabadulhat a  félelemtől. Olyan sok félelmünk van! Sokáig még, mint Isten szolgája is  meg voltam kötözve bizonyos félelmekkel. De már olyan rég megszűntek, hogy úgy tűnik, mintha soha nem is lettek volna.

Hiszem, hogy eljön az idő, amikor a félelmet leromboljuk, és végleg a múlt részévé válik.  Ahogy a hited növekszik, elkezded gyakorolni a jogaidat Krisztusban.  Elkezded elvenni azt, ami a tiéd. Először azokat a dolgokat foglalod el, amelyekben azelőtt csak reménykedtél. Reménykedtél, hogy lesz pénzed, és most hit által el is veszed.

Ha beteg vagy, akkor azt kell mondanod: „Az Ő sebeiben meggyógyultam” , és nem azt: „Még mindig beteg vagyok”.  Ha ezt mondod, akkor be kell látnod, hogy az Ige igaz, de te nem cselekedtél annak alapján. De ha azt mondod: „Az Ő sebeiben meggyógyultam, és nem vagyok beteg”, akkor az Ige alapján cselekszel.  Elérheted azt a szintet, hogy mindig Isten Igéje alapján cselekedj.

 Amikor baptista prédikátor voltam, nem hallottam semmit a teljes evangéliumi  egyházról és Isten Gyülekezetéről. Nem tudtam, hogy van még rajtam kívül valaki, aki hisz az isteni gyógyulásban. Fiatal, baptista igehirdető voltam, és amikor valamilyen tünetet észleltem a testemen, abban a pillanatban megálltam és elkezdtem hangosan nevetni: „Sátán! Nem tudod, hogy ezt nem teheted? Isten Igéje azt mondja, hogy én meggyógyultam!  Isten Igéje azt mondja, hogy Jézus elvette az én erőtlenségemet és  hordozta az én betegségemet. Kinyilvánítom, hogy jól vagyok!”  Ellenálltam a betegségnek, éppen úgy, mint a bűn kísértésének.  Szükséges, hogy ellenálljuk mindannak, ami nem osztályrészünk. Dicsértem Istent, és még valami mást is tettem.

Olvastam a Jakab levélben egy igét: „Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe  estek.” Tudtam, hogy itt a kísértés szó próbatételt is jelent. Tehát  örömnek kezdtem tartani minden próbát. Elkezdtem dicsérni Istent teljes  gőzzel, és néha már mialatt ezt tettem, minden tünet eltűnt.

A megvallás hozza meg a birtoklást

Miután a  Szent Szellem keresztséget elnyertem, többször előjött az ördög és  megtámadta a gyermekeim testét. Nagyon dühös lettem rá. De letérdeltem, elkezdtem Istent dicsérni a próbáért, amely lehetőséget ad arra, hogy az Ő Igéjét gyakoroljam. Tíz eset közül kilencben már akkor elnyerték a gyermekeim a gyógyulást, mielőtt felkeltem volna az imából.

 Egy  alkalommal a kislányom beteg volt, és én ismét letérdeltem az ágya  mellett, hogy imádkozzam érte. Megköszöntem Istennek a próbát, mert Ő  azt mondta: „Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, amikor különféle  kísértésekbe estek”. Tehát örülni kezdtem. Mialatt örvendeztem és  nevettem, éreztem, hogy a homloka hirtelen lehűlt. Kissé csalódott  lettem, hiszen még nem is kezdtem el imádkozni.

Ez a hit cselekedete  volt az Ige alapján, mert az Ige mondja, hogy teljes örömnek tartsuk,  amikor különféle kísértésekbe esünk, és ez valóban egy kísértés, próba  volt. Inkább én lettem volna beteg a gyermekeim helyett. 

Csodálatos,  hogy képesek vagyunk felnézni és azt mondani: „Atyám, köszönöm, hogy az vagyok, amit te mondasz rólam. Te azt mondtad, hogy meggyógyultam, és  én hála Istennek, meg is gyógyultam.”

A hit birtokbavétel, mert a Biblia  azt mondja, hogy aki hisz, annak megvan az, amit kért. A hit Isten  Igéje megvallásának az atmoszférájában növekszik.

 Nem a bűn megvallásának atmoszférájában. Ha rosszat tettünk, valljuk meg, és Ő  megbocsát. Most azonban arról a megvallásról beszélek, hogy kik vagyunk  Krisztusban. Ez a megvallás, amely szívünk hitéből nő ki, biztosan  átvezet azon az akadályon, amely közöttünk és a győzelem között  tornyosul. Azt hittem, eleget tanítottam már erről, de az Úr nemrég  szólt, hogy azt akarja, még többet tanítsak.

Az Egyház ugyanis még  mindig szűkében van ezeknek az ismereteknek.

Márk  11,23: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a  hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik,  hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.”

Az  Úr egyszer megmutatta, hogy a keresztények a kimondásnál futnak  zátonyra, nem a hitnél. Nem elég, ha egyszerűen csak hiszem. Ki is kell  mondanom.

 A Róma 10,8-ban ez áll: „De mit mond? Közel van hozzád az  Ige [a beszéd], a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde,  amelyet mi hirdetünk.” Tehát az Ige [a beszéd], a szádban van.”  Gyakran, bár hívők vagyunk és újjászülettünk, de a hit beszéde még sincs  a szánkban.

Valami másról beszélünk. Ilyenkor, ki kell igazítanunk magunkat és ismét összhangba kell kerülnünk Isten Igéjével. Amit  megvallok, az az enyém; és mindössze ennyi az enyém. Ha csak akkor vagy  hajlandó valamit megvallani, miután már ténylegesen birtokolod is –  helytelen gondolkodás.

Így a szekeret kötöd a ló elé, és nem kapod meg,  amire vársz. Hasonló a helyzet az üdvösséggel is. A Róma 10,9-10 így  szól: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és  szívedben hiszed, hogy az Isten föltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz.  Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az  üdvösségre.”

A megvallás törvénye az, hogy kimondom, hogy  megszereztem, mielőtt ténylegesen meg is volna.

 Pontosan  így gyógyult meg a béna testem és a deformálódott szívem is.  Megértettem az igazságot, és megvallottam, hogy meggyógyultam.  Megvallottam, mielőtt még kézzelfoghatóan megtörtént volna. Mikor  kimondtam, hogy a szívem jól van, még ágyban voltam, és abban a percben,  ahogy megvallottam, az ördög megtámadott.

De hála Istennek, akkor már  ismertem ezt a törvényt. Az ördög azt mondta, nem gyógyultam meg, hiszen  még ágyban vagyok és a szívem is rosszul ver, de én azt feleltem erre,  hogy nem azért gyógyultam meg, mert láthatóan vagy érezhetően egészséges  vagyok, hanem azért, mert hiszem. Hit által van meg az egészségem.

Ha  én hazudok, akkor Jézus is hazudik. És tíz perc múlva már kint voltam az ágyból; a lábamon álltam. Az ördög megpróbált hazugnak nevezni, de mi  tudjuk, hogy az Ige igaz.

 Szánkkal  valljuk meg az üdvösséget is. Már azelőtt megvalljuk, hogy  újjászülettünk; mielőtt Isten a szellemünkbe költözne és újjáteremtene.

 Amikor újjászülettél, bizonyságod lett a szívedben. De a megvallást  akkor tetted, amikor még nem volt meg ez a bizonyságod. A megvallás  viszont létrehozta szívedben azt, amit megvallottál, és Isten működni  kezdett a szellemedben és újjáteremtett.

Néhány  évvel ezelőtt tartottam egy összejövetelt Texasban. Egy éjszaka, ahogy  imádkoztunk a betegekért és azokért, akik Szent Szellemmel akartak  betöltekezni, sorra került egy rendkívül előkelő külsejű hölgy is.

Azt  mondta, azért jött, hogy betöltekezzen a Szent Szellemmel. Szerette  volna, ha kézrátétellel imádkozom érte, de azt is mondta, hogy még újjá  is kellene születnie, mert nem biztos abban, hogy van-e üdvössége, és  szüksége van gyógyulásra is. Szent Szellemmel való betöltekezésért jött,  de még két más dologra is volt szüksége.

Elmondtam vele egy imát:  „Mennyei Atyám, az Úr Jézus Krisztus Nevében jövök  Hozzád. Te azt mondtad az Igédben, hogy aki hozzád jön, azt semmiképpen  ki nem veted, és azt mondtad, aki az Úr Nevét segítségül hívja, az  megtartatik.

Én most segítségül hívom ezt a Nevet, és kérlek Téged, hogy legyél az én megváltóm. Azt mondtad, ha megvallom a számmal, hogy Jézus  az Úr, és hiszem a szívemben, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból,  akkor üdvözülök. Én hiszem, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, meghalt az én  bűneimért és feltámadt a halálból az én megigazulásomért, és számmal  megvallom Őt megváltómnak, és megvallom azt is, hogy üdvösségem van.” 

 Amikor  befejezte ezt az imát, elmondta, hogy valami történt a szívében.  Megmagyaráztam neki, hogy megvallotta Jézust Úrnak, ezért örök életet  nyert.  Tehát  megvallotta, hogy neki ez megvan, és azután vette a Szent Szellemet és a  gyógyulást is. Mind a hármat tíz perc alatt fogadta el. A megvallás még  azelőtt megtörténik, mielőtt Isten cselekedne a szellemünkben és  újjáteremtené azt. Abban a percben, ahogy elismered Jézus Krisztust  Uradnak, örök életed van. Megvallom, hogy van üdvösségem, mielőtt Isten  még cselekszik és újjáteremt.

 Ugyanez a törvény érvényes, amikor a Szent  Szellemmel való betöltekezésről van szó. Hiszem, megvallom és azután  megkapom.  Amikor  először találkoztam teljes evangéliumi hívőkkel, észrevettem, hogy  többet tudok a hitről, mint ők. Ők többet tudtak a Szent Szellemről és a  szellemi ajándékokról, én viszont többet tudtam a hitről. Sajnálatos  hibát követünk el, ha azt gondoljuk, mi már semmit nem tanulhatunk  másoktól.

Elmentem egy teljes evangéliumi pásztorhoz, hogy betöltekezzem  a Szent Szellemmel. A pásztor azt mondta, hogy inkább az aznapi, esti  istentiszteleten keressem őt fel. De én azt feleltem, hogy nekem  biztosan nem tart majd hosszú ideig, hogy betöltekezzem. Megmagyarázta,  hogy vannak bizonyos törvények, amelyeknek ha engedelmeskedem, az  meghozza az eredményt, ha pedig nem, akkor hiába várok. Törvények szabályozzák az elektromosság működését is; és ezeket sem hagyhatom  figyelmen kívül. Ugyanígy van ez a szellemi területen is.

 Én valóban nem  fordítottam nagy figyelmet ezekre a dolgokra. Hallottam róluk, de nem  figyeltem rájuk. Letérdeltem egy nagy karosszék mellett a nappaliban,  felemeltem a kezem és azt mondtam:

 „Mennyei Atyám, eljöttem  ide, hogy vegyem a Szent Szellemet. A Te Igéd, az Apostolok cselekedetei  2,38 szerint, a Szent Szellem ajándék: „Térjetek meg és  keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek  eltörlésére; és veszitek a Szent Szellem ajándékát.”

A 39. vers azt  mondja: „Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és  mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi  Istenünk.” Ebben tehát én is benne vagyok. Tudom, hogy a Szent  Szellem éppen úgy ajándék, mint az örök élet. Elfogadtam már az Úr Jézus  Krisztust és a gyógyulást hit által, most pedig veszem a Szent  Szellemet hit által. Köszönöm, hogy most betöltesz Szent Szellemmel, és  hogy Ő belém költözött. A Te Igéd azt mondja az Apostolok cselekedetei  2,4-ben: „és megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdtek szólni  más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk.” .”

 Szeretném,  ha észrevennétek, hogy az apostolok csak azután kezdtek el nyelveken  szólni, miután beteltek Szent Szellemmel. Sok nehézséget okoz ez ma az  embereknek. Nem hiszik, hogy a Szent Szellem bennük van, csak ha már  elkezdenek nyelveken szólni. Pedig először hinned kell, azután meg kell  vallanod, végül engedd, hogy az Ige gondoskodjon magáról. Néha hallok  butaságokat is. Valaki azt mondta, hogy a Szent szellem „beszélteti” az  embert.

 De a Biblia soha nem állítja, hogy a Szent Szellem valaha,  valakivel is „csináltatott” valamit. A démonok „csináltatnak” az  emberekkel dolgokat; a Szent Szellem vezet és tanít. Az Apostolok cselekedetei 2,4 kijelenti, hogy a Szellem adott nékik szólást.

Egy  dolog, hogy veszünk valamit, amit valaki ad nekünk, és egészen más, ha  rá vagyunk kényszerítve, hogy az akaratunk ellenére cselekedjünk.  Kilencévesen  anyai nagyszüleimhez költöztem. Nagynéném még otthon élt.

 Az volt a  szokása, hogyha szedett valamilyen gyógyszert, akkor nekem is adott  belőle. Amit ő bevett, azt nekem is be kellett vennem. Azok közé az  emberek közé tartozott, akik azt hiszik, minden este be kell venniük egy  nyugtatót, tehát ilyenkor nekem is be kellett vennem.

Biztosítalak  benneteket, hogy magamtól soha nem vettem volna be. Ő vetette be velem.  Bár, ez talán egy kicsit kegyetlen illusztráció, de úgy gondolom,  sikerül megértetni a lényeget.  Az  Apostolok cselekedeteiben azt mondja az Ige, hogy ők vették,  elfogadták a Szent Szellemet. Nem kényszer alatt cselekedtek; senki  sem erőltette rájuk. A Szent Szellem, ajándék. Először elfogadod ,  azután megvallod és végül nyelveken szólsz .

Én  megvallottam, hogy a Szent Szellem bennem van és azt mondtam, várom,  hogy késztetést adjon a nyelveken való szólásra. Megígértem, hogy azt  fogom szólni, amit Ő ad nekem. Ekkor lent, a bensőmben keletkeztek  bizonyos szavak. Idegen szavak voltak, és nem tudtam, jelentenek-e  valamit. Úgy tűnt, mintha kavarognának bennem és feljönnének, amíg a torkomhoz nem érnek. Egy-két percig szinte fuldokoltam, de végül  elkezdtem kimondani őket. Kikapcsoltam az elmémet, és egyszerűen  elkezdtem beszélni. Három dalt énekeltem el ezen az új nyelven. Úgy  mentem le a gyülekezetbe, hogy végig nyelveken szóltam.

Emberek  ezreivel foglalkoztam, hogy a Szent Szellem keresztségre vezessem őket.  Ha követnek, akkor még a „súlyos eseteket” is el tudom vezetni a  betöltekezéshez. Foglalkoztam valakivel, aki ötven évig kereste a Szent  Szellemet. Főiskolai tanár volt, feleségével részt vett az Azuza utcai  ébredésen 1906-ban, és a felesége megkapta akkor a Szent Szellemet, ő viszont nem. De megkapta, amint a kezünket rátettük, miután szolgáltunk  felé.

Meg kellett vallania, hogy elnyerte, és ezután már tudott  nyelveken szólni. Isten törvénye az, hogy te hiszel, majd megvallod,  hogy amiben hittél, a tiéd; és azután ez valósággá válik.  Ugyanez  igaz a gyógyulás tekintetében is: megvallom, hogy az Ő sebeiben  meggyógyultam, de ezt akkor teszem, amikor még a betegség a testemben  van.

 Az Esaiás 53,4-ben azt olvassuk: „Pedig betegségeinket Ő  viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik,  verettetik és kínoztatik Istentől.”

Az 5. vers pedig így szól: „És  Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért,  békességünk büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyultunk meg.” Egy másik fordítása ennek: „Bizonnyal Ő hordozta a mi betegségeinket  és mi erőtlenségeinket.” Megvallom tehát, hogy az Ő sebeiben  meggyógyultam.

Lehet, hogy a betegség és a tünetei nem hagyják el  azonnal a testem, én mégis szigorúan ragaszkodom a megvallásomhoz, mivel a Zsidó levél 4,14 is erre buzdít.

Tudom, hogy amit Ő mondott, azt  képes meg is cselekedni. Tudom, hogy a Biblia, amely Isten följegyzése,  azt mondja Ábrahámról a Róma 4,17-ben és az azt követő versekben: „ Amint  meg van írva, hogy: sok nép atyjává tettelek téged. Az előtt az Isten  előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek  nincsenek, előszólítja mint meglevőket. Aki a reménytelenség ellenére  elvárással hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint  megmondatott: Így lészen a te magod. És hitében erős lévén, nem tekintett az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem  Sárának elhalt méhére; Az Istennek ígéretében sem kételkedett  hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek.  És teljesen elhitte, hogy amit Ő ígért, meg is cselekedheti.” Tudom,  hogy amit Ő ígért, azt képes meg is tenni. Tudom, hogy meggyógyultam,  mert Isten mondja, hogy meggyógyultam. Nem számít, milyen tünetek  jelentkeznek a testemben, nevetek rajtuk.

 Évekkel  ezelőtt összejöveteleket tartottam, és három estén át minden alkalommal  riasztó tünetek zavarták a nyugalmam. Harmadik este már nem tudtam  aludni. Az ördög egyre csak azt mondta, hogy nem lesz ebből gyógyulás.  Nem akartam senkit sem zavarni, így a fejem fölé húztam a takarót és  elkezdtem nevetni. Nem volt nagy kedvem hozzá, mégis megtettem: „Ha-ha-ha” – és így tovább. Az ördög egyre jobban nyüstölt, hogy nem  fogok meggyógyulni, én meg csak nevettem. Végül megkérdezte, hogy min  nevetek, mire megmondtam neki, hogy rajta. Újra és újra megkérdezte, én  meg újra és újra azt feleltem, hogy rajta nevetek. Azt súgta, nem fogom  megkapni a gyógyulást, de én megmondtam neki, hogy nem is kell  megkapnom, mert már megkaptam 2000 éve, és ha én akkor meggyógyultam az Ő  sebeiben, akkor most is egészséges vagyok. Erre nagyon fölháborodott,  fogta a cókmókját és elment.  Győztes  vagyok, mert megtanultam ezt a törvényt. Mindannyiunknak meg kell  tanulnunk ezt a törvényt, ha sikeresek akarunk lenni. Amikor bátran  megvallom ezt, akkor – és csak akkor birtoklom is. Számmal végzem el a  munkát: a megfelelő helyre teszem az Igét. Az Ige oldalán állok, mert  ha a betegség és a fájdalom oldalára állnék, akkor nem gyógyulnék meg. Elutasítom a betegséget.

A hitet a megvallás vezérli. A megvallásnak  ilyennek kell lennie: „Az Ige kijelenti, hogy meggyógyultam. Köszönöm  Atyám, és dicsérlek, mert ez tény.”

A Filippi 4,6-7-ben ezt olvassuk: „Semmi  felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden  alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És  az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Az utolsó teendő a sorban a hálaadás: kértem valamit, Jézusban megkaptam, és hálát  adok az Atyának érte. Nem aggódom tovább, hiszen már megvan. Éppen  olyan valóságosan, mintha már a zsebemben lenne, mert az Ő Igéje ezt  állítja. Az Ő Igéje pedig igaz.

 Isten  Igéjének megvallása a te problémádat is megoldja. A Christian Science  (Keresztény Tudomány) területén és bizonyos tudományos vallásokban  használják azokat az Igéket is, amelyeket mi használunk, és tesznek  megvallásokat is, de mindent a saját erejükre építenek.

Azt hiszik, hogy  Isten az értelemben lakozik. De mi olyan megvallásokat teszünk, amely  Isten Igéjén alapul. Ők értelmi, lelki megvallást tesznek; mi szellemit,  szívbélit.  Folyamatosan  bizonyságot teszünk valamiről, és néha bizonyságtételünk  katasztrofális. Saját szavaid hatása épp olyan erős, mint a  környezetedé.

 Ha állandóan azt mondod, hogy valamire képtelen vagy, mert  nincs erőd; ahogy ezt mondogatod, érzed is, hogy az erőd valósággal elhagy. Ott maradsz gyengén, tele határozatlansággal és kételkedéssel.  Hatóerőd odavan. A megvallás a hit kifejezője. Néhány ember azt mondja,  hogy a gyermeke engedetlen. Tőlem ilyet soha, senki nem hallott, mert az  én gyermekeim engedelmesek voltak, mivel megvallottam, hogy  engedelmesek. Hitem megvallása pedig valóságot teremtett.

Néhány ember  szüntelenül rossz dolgokat; kétséget, kudarcot vall meg. Nem jönnek rá,  hogy ez a megvallás fosztja ki őket a képességeikből, hathatóságukból.  Nem akarják észrevenni, hogy megvallásuk még a sziklaszilárd, kemény  utat is csúszós, sáros mocsárrá változtatja alattuk.

 Beszélj csak a  szegénységről, és bőségesen lesz benne részed! Beszélj arról állandóan,  hogy nincs pénzed, és mindig szűkölködni fogsz. Ezek a dolgok így  működnek, mert szellemi, igei törvényszerűség működik általuk.

 Néhány  évvel ezelőtt egy teljes evangéliumi gyülekezet volt rám bízva arra az  időre, amíg pásztoruknak műsora volt a rádióban. Kedd esténként  adakozott a gyülekezet a programra. Alkalmanként 30 percig, egy óráig is  eltartott, amíg a pénzt összeszedték, mégis elmaradásban voltak. Ez túl  hosszú idő a gyűjtésre. Azt mondtam magamnak, hogy ezen túl könyörgés  nélkül fogjuk megkapni a pénzt. Az első kedden, miután a pásztor elment  és megkezdődött a gyűjtés, azt ajánlottam nekik, hogy most az én  módszeremmel csinálják. Egy-két szó után azonnal adják tovább a  perselyt. A három hónap alatt, amíg ott voltam, egyszerűen csak  továbbadtuk a gyűjtőtányért, miután pár szóban elmondtuk, hogy ez a  rádióprogramra való adakozás. A gyűjtés felelőse beszámolt arról, hogy a  pénz ebben az időben megduplázódott, pedig nyáron általában visszaesés  szokott bekövetkezni, de akkor kifizettek minden számlát és tartozást  is.

Abbahagyták a szűkölködésről tett megváltásokat. Megvallották, hogy  bővölködnek, és ez bőséget eredményezett.  A  Biblia azt mondja, hogy „mindenkinek, akinek van, adatik és  megszaporíttatik; akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.” (Máté  25,29) A betegségről vagy szűkölködésről tett megvallások kizárják  Istent az életedből, és helyette behívják a Sátánt. A betegség,  erőtlenség megvallása a Sátánt magasztalja, Istent pedig kifosztja az Ő  dicsőségéből. –

Kenneth  E. Hagin