Archive for Rák

Összehasonlítom Johanna Budwig, Lothar Hirneise, Max Gerson és William Donald Kelley elképzeléseit a rák kialakulásának hátteréről,

Összehasonlítom Johanna Budwig, Lothar Hirneise, Max Gerson és William Donald Kelley elképzeléseit a rák kialakulásának hátteréről, egyezéseikről és különbségeikről

A négy megközelítés egy mondatban

Megközelítés Szerinte mi áll a rák hátterében? A fő beavatkozás
Johanna Budwig Sejtszintű oxigénellátási és zsíranyagcsere-zavar, különösen az esszenciális zsírsavak hiánya Lenmagolaj + túró, természetes étrend
Max Gerson Az egész szervezet anyagcsere- és méregtelenítési zavara Növényi étrend, sócsökkentés, kálium, kiegészítők, enzimek, beöntések
William Donald Kelley Enzimhiány + szervezeti/anyagcsere-zavar; a daganat kialakulásában szerinte embrionális sejtek is szerepet játszanak Nagy dózisú hasnyálmirigy-enzimek + étrend + kiegészítők
Lothar Hirneise Több tényező együtt: anyagcsere, táplálkozás, lelki/pszichés tényezők és méregtelenítés 3E: Ernährung, Entgiftung, Energie

1. Johanna Budwig – a sejtek oxigénje és a zsírsavak

Budwig az egyik legérdekesebb láncszem ebben a rendszerben.

Az alapfeltevése az volt, hogy a sejtmembrán megfelelő működéséhez megfelelő minőségű zsírsavak szükségesek, és különösen fontosnak tartotta az omega-3-ban gazdag lenmagolajat.

Szerinte a feldolgozott, oxidált, hidrogénezett és rossz minőségű zsírok hozzájárulhatnak a sejtek normális működésének romlásához.

A híres kombináció:

lenmagolaj + túró

nem véletlenül lett a Budwig-módszer központi eleme. Budwig elképzelése szerint a lenmagolaj többszörösen telítetlen zsírsavai és a túró kéntartalmú fehérjéi együtt segítik a zsírsavak sejtekhez jutását és a sejtek oxigénhasznosítását. (Memorial Sloan Kettering Cancer Center)

Ami különösen érdekes

Budwig gondolkodása nem egyszerűen arról szólt, hogy „egyél egészségesen”.

Ő egy konkrét biokémiai modellt próbált felállítani:

zsírsavak → sejthártya → oxigénfelvétel → sejtlégzés → sejtműködés

Ez nagyon más gondolat, mint például Gerson méregtelenítési modellje.

Mi igazolható ebből ma?

Az omega-3 zsírsavaknak valóban vannak biológiai hatásaik, és laboratóriumi vizsgálatokban a lenmag egyes komponensei is mutattak daganatellenes aktivitást. De ebből nem következik, hogy a Budwig-diéta emberben meggyógyítja a rákot. A Budwig-diétát rákkezelésként nem támasztják alá megfelelő klinikai vizsgálatok. (Memorial Sloan Kettering Cancer Center)


2. Max Gerson – az egész szervezet betegsége

Gerson gondolkodása még átfogóbb volt.

Nála a daganat nem elszigetelt probléma, hanem egy olyan szervezeti állapot következménye, amelyben az anyagcsere, a máj és a szervezet elektrolit-háztartása is megváltozik.

A Gerson-elmélet szerint a szervezetben toxinok halmozódnak fel, a máj túlterhelődik, és megváltozik a sejtek nátrium–kálium egyensúlya.

Ezért a cél szerinte:

méregtelenítés + anyagcsere helyreállítása + immunrendszer támogatása.

A klasszikus Gerson-protokoll ezért tartalmazott nagyon szigorú növényi étrendet, gyümölcs- és zöldségleveket, étrend-kiegészítőket, enzimeket és kávébeöntéseket. (Cancer.gov)

Itt már látszik az első nagy közös pont Budwiggal

Mindketten azt gondolták, hogy:

a daganat nem pusztán egy helyi „csomó”, hanem a szervezet működésének mélyebb zavarával függ össze.

Csakhogy:

Budwig → sejthártya és zsírsavak

Gerson → anyagcsere, máj, elektrolitok és méregtelenítés


3. William Donald Kelley – az enzimek

Kelley teljesen más irányból közelített.

Ő egy texasi fogorvos/ortodontus volt, aki saját tapasztalatai alapján alakította ki az úgynevezett non-specific metabolic therapy rendszerét.

Központi szerepet adott a hasnyálmirigy proteolitikus enzimeinek.

Az elmélet hátterében az úgynevezett trophoblast-elmélet állt. Kelley szerint a rák kialakulásában bizonyos primitív/embrionális eredetű sejtek játszanak szerepet, és ezek normális körülmények között a szervezet kontrollja alatt vannak. (NCBI)

Kelley szerint a rák egyik kulcsa tehát:

enzimhiány → a szervezet kontrolljának elvesztése → daganatos növekedés.

Ezért hatalmas mennyiségű:

hasnyálmirigy-enzimet,

vitamint,

ásványi anyagot,

speciális étrendet

alkalmazott, és a rendszerében a kávébeöntés is megjelent. (PubMed Central (PMC))

Érdekes kapcsolat Gersonnal

Kelley nem a semmiből indult.

A rendszerében több Gerson-féle elem is megjelent:

növényi étrend + gyümölcs/zöldséglé + enzimek + kávébeöntés + étrend-kiegészítők.

Viszont Kelley az enzimeknek sokkal központibb szerepet adott.


4. Lothar Hirneise – az egész rendszer összekapcsolása

Hirneise szerint a rákot nem lehet egyetlen okra visszavezetni.

A saját 3E-rendszerében három nagy területet kapcsol össze:

Ernährung

Táplálkozás

Entgiftung

Méregtelenítés

Energie

Energia / lelki-szellemi tényezők

A saját leírása szerint a világ különböző országaiban vizsgált alternatív rákkezeléseket, és ezekből próbált egy egységes rendszert létrehozni. Különösen fontosnak tartja a táplálkozási és méregtelenítési megközelítéseket, valamint a pszichés/spirituális munkát. (The 3E-Program)

Ezért Hirneise tulajdonképpen összeköti az előző gondolatokat.


És itt válik igazán érdekessé a négy elmélet

Ha egymás mellé tesszük őket, egy érdekes kép rajzolódik ki:

Budwig

Sejt → membrán → zsírsav → oxigén

Gerson

Szervezet → anyagcsere → máj → méregtelenítés

Kelley

Enzimek → szervezet védekezése → daganatos sejtek

Hirneise

Táplálkozás + méregtelenítés + lelki/pszichés tényezők

Vagyis mind a négy a szervezet belső környezetére helyezi a hangsúlyt, nem kizárólag magára a tumorra.


Miben egyeznek?

Szerintem ez a legérdekesebb része.

1. Egyikük sem tekinti a daganatot teljesen elszigetelt problémának

Mindegyikük valamilyen rendszerszintű zavart keres.

2. Mindegyikük fontosnak tartja a táplálkozást

Budwignál a zsírsavak.

Gersonnál a növényi étrend és az ásványi anyagok.

Kelleynél a személyre szabott étrend és tápanyagok.

Hirneisénél a táplálkozás az egyik három fő pillér.

3. Mindannyian foglalkoznak az anyagcserével

Ez nagyon fontos közös pont.

A modern rákkutatásban is óriási terület a tumoranyagcsere, tehát az, hogy a daganatsejtek hogyan használják fel a glükózt, glutamint, zsírsavakat és más tápanyagokat.

De itt nagyon fontos különbséget tenni:

az, hogy a daganatnak megváltozott az anyagcseréje, nem bizonyítja, hogy egy alternatív étrenddel a daganat visszafordítható.

4. Mindannyian hangsúlyozzák a szervezet állapotát

Táplálkozás, tápanyagok, emésztés, anyagcsere, stressz, életmód.

Ezeknek a daganatos beteg általános állapotában valóban lehet jelentőségük, még akkor is, ha ez nem jelenti azt, hogy önmagukban daganatellenes kezelésként működnek.


De miben különböznek nagyon?

Ez legalább ilyen fontos.

Budwig nem Gerson.

Gerson nem Kelley.

Kelley nem Hirneise.

És nem helyes úgy kommunikálni, mintha mind ugyanazt tanították volna.

Budwig Gerson Kelley Hirneise
Fő kulcs zsírsavak anyagcsere/méregtelenítés enzimek komplex rendszer
Sejtlégzés ⭐⭐⭐ ⭐⭐ ⭐⭐
Méregtelenítés ⭐⭐⭐ ⭐⭐⭐ ⭐⭐⭐
Enzimek ⭐⭐ ⭐⭐⭐ ⭐⭐
Táplálkozás ⭐⭐⭐ ⭐⭐⭐ ⭐⭐⭐ ⭐⭐⭐
Lelki tényezők ⭐⭐ ⭐⭐⭐
Egyetlen okot keres? inkább igen inkább igen igen kevésbé

És a tudományos bizonyíték?

Itt kell nagyon óvatosnak lennünk.

Az elméletek érdekesek, de az érdekes biológiai mechanizmus nem ugyanaz, mint a klinikailag bizonyított rákkezelés.

A Budwig-diétánál például nincs megfelelő klinikai bizonyíték arra, hogy a módszer kezelné vagy megelőzné a rákot. (Memorial Sloan Kettering Cancer Center)

A Gerson-terápiánál az amerikai National Cancer Institute szerint nem áll rendelkezésre olyan megfelelő klinikai bizonyíték, amely alapján rákgyógyító hatást lehetne megállapítani. (Cancer.gov)

Kelley esetében pedig a későbbi Gonzalez-protokoll részben az ő enzimelméletére épült. Egy későbbi klinikai összehasonlításban azonban a gemcitabin-alapú kemoterápiát kapó betegek medián túlélése 14,0 hónap, az enzimalapú táplálkozási programé 4,3 hónap volt. (PubMed Central (PMC))

Ez különösen fontos adat, mert megmutatja, hogy egy érdekes mechanizmus és néhány látványos eset önmagában még nem bizonyítja egy teljes terápiás rendszer hatékonyságát.


Az én véleményem

 Több olyan kérdést tettek fel, amelyek ma is legitim kutatási kérdések:

Hogyan befolyásolja a daganat az anyagcserét?

Milyen szerepe van a táplálkozásnak?

Milyen jelentősége van a gyulladásnak?

Milyen kapcsolat van a stressz, az immunrendszer és a szervezet között?

Milyen szerepet játszanak a sejtek energiafolyamatai?

Ezek ma is komoly tudományos kutatási területek.

A probléma akkor kezdődik, amikor ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy:

„Mivel ezek az elméletek biológiailag érdekesek, ezért a Budwig-, Gerson- vagy Kelley-módszer bizonyítottan meggyógyítja a rákot.”

Ezt a bizonyítékok jelenleg nem teszik lehetővé.

Viszont van egy nagyon érdekes következő lépés: megnézni, hogy a négy elméletből mi az, amit a mai modern rákkutatás részben már visszaigazolt. Például Budwig sejtlégzésről szóló gondolatai, Gerson anyagcsere-elmélete, Kelley enzimelmélete és Hirneise stressz–anyagcsere gondolatai között vannak olyan részek, amelyeknek van modern biológiai párhuzama — csak az már egyáltalán nem biztos, hogy ebből következik az általuk javasolt teljes terápia hatásossága. (Memorial Sloan Kettering Cancer Center)

Johanna Budwig a rákról

Johanna Budwig a rákról

Johanna Budwig (1908–2003) német biokémikus volt, aki egy saját táplálkozási elméletet dolgozott ki a rák kialakulásáról és kezeléséről. Az általa kidolgozott módszert ma Budwig-protokollnak vagy Budwig-diétának nevezik.

Fontos tudni, hogy bár sokan követik ezt az étrendet, a modern onkológia nem tekinti bizonyított rákkezelésnek, és nincs meggyőző klinikai bizonyíték arra, hogy önmagában gyógyítaná a daganatokat.

Budwig fő tanításai a következők voltak:

A sejteknek egészséges zsírokra van szükségük.
Azt állította, hogy a rákos sejtek oxigénfelvétele romlik, mert a modern étrendben túl sok a finomított zsír és a hidrogénezett olaj.

A lenmagolaj és a túró kombinációja.
Ez a legismertebb része a módszerének. Úgy gondolta, hogy a hidegen sajtolt lenmagolaj omega-3 zsírsavai és a túró kéntartalmú fehérjéi együtt jobban hasznosulnak, és javítják a sejtek működését.

A finomított olajok kerülése.
Nem javasolta a margarinokat, transzzsírokat, iparilag feldolgozott növényi olajokat és sok feldolgozott élelmiszert.

Természetes, teljes értékű étrend.
Sok friss zöldség, gyümölcs, teljes gabona, magvak fogyasztását ajánlotta.

Napfény és friss levegő.
Úgy vélte, hogy ezek támogatják az anyagcserét és a szervezet regenerációját.

Cukor kerülése.
A hozzáadott cukor és az erősen feldolgozott élelmiszerek csökkentését javasolta.

Máj támogatása és méregtelenítés.
Úgy gondolta, hogy a szervezet természetes kiválasztó folyamatait támogatni kell.

Lelki tényezők.
Fontosnak tartotta a reményt, a nyugalmat és a pozitív életfelfogást, bár ez nem helyettesíti az orvosi kezelést.

A híres Budwig-krém

Ez általában a következőkből áll:

hidegen sajtolt lenmagolaj,

sovány túró,

frissen őrölt lenmag,

esetenként gyümölcsök, dió vagy olajos magvak.

Mit mond erről ma a tudomány?

Néhány megállapítása összhangban áll a mai táplálkozástudománnyal:

az omega-3 zsírsavak fontosak az egészséghez,

a transzzsírok kerülése ajánlott,

a feldolgozott élelmiszerek csökkentése kedvező,

a zöldség- és gyümölcsfogyasztás növelése hasznos.

Ugyanakkor nem igazolt, hogy a lenmagolaj–túró keverék képes lenne meggyógyítani a rákot vagy megállítani annak növekedését. A rendelkezésre álló kutatások ezt nem támasztják alá.

Mivel korábban beszélgettünk Lothar Hirneise tanításairól is, érdekes összehasonlítani őket. Hirneise több ponton hivatkozik Budwig munkásságára, de nála ez csak egy része egy sokkal összetettebb megközelítésnek, amely táplálkozási, pszichés, életmódbeli és orvosi szempontokat is ötvöz.

Waltraut Fryda adrenalinelmélete – 12 fő pont a rákról

Waltraut Fryda adrenalinelmélete – 12 fő pont a rákról

Fryda fő tanítása röviden a következő:

  • Azt feltételezte, hogy a tartós stressz és a krónikus lelki megterhelés kimerítheti a szervezet adrenalintermelését.
  • Elmélete szerint, ha túl kevés adrenalin termelődik, akkor az inzulin túlsúlyba kerül, a sejtek cukoranyagcseréje megváltozik, és ez kedvezőtlen környezetet teremthet a betegségek – köztük a daganatok – kialakulásához.
  • Úgy vélte, hogy a daganatos betegeknél gyakran nagyon alacsony adrenalinszint figyelhető meg, és ennek rendezése fontos része lehet a gyógyulásnak.

Ezért nagy hangsúlyt helyezett:

  • a krónikus stressz megszüntetésére,
  • a megfelelő alvásra és pihenésre,
  • a lelki konfliktusok rendezésére,
  • a természetes táplálkozásra,
  • valamint a hormonális egyensúly támogatására.

Mit mond erről a tudomány?

Ez fontos különbség: Fryda adrenalinelmélete nem része a bizonyítékokon alapuló onkológiának. A modern kutatások valóban azt mutatják, hogy a tartós stressz és a hormonális változások hatással lehetnek az immunrendszerre és az általános egészségi állapotra, de nem igazolt, hogy a rák elsődleges oka az adrenalinszint csökkenése, vagy hogy annak helyreállítása önmagában daganatellenes kezelés lenne.

Lothar Hirneise azért idézi Frydát gyakran, mert az ő 3E-programjában a lelki (energia), táplálkozási és anyagcsere-tényezők együtt alkotnak egy rendszert. Ebben Fryda adrenalinelmélete az egyik építőelem, nem az egyetlen magyarázat.

Az alábbi összefoglaló Waltraut Fryda tanításait ismerteti úgy, ahogyan azok a 3E-körökben és Lothar Hirneise előadásaiban megjelennek. Ezek nem tekinthetők tudományosan igazolt tényeknek, hanem egy alternatív szemlélet részét képezik.

Waltraut Fryda adrenalinelmélete – 12 fő pont

1. Az ember nem csak test

Fryda szerint az ember testi, lelki és szellemi egység. A tartós lelki problémák idővel testi működési zavarokat is okozhatnak.

2. A krónikus stressz kimeríti a mellékvesét

Úgy vélte, hogy hosszú éveken át tartó félelem, gyász, harag, reménytelenség vagy túlterhelés miatt a mellékvese egyre kevesebb adrenalint képes termelni.

3. Az adrenalin az életenergia egyik kulcsa

Elmélete szerint az adrenalin nemcsak a vészhelyzetekben fontos, hanem a sejtek normális energia-anyagcseréjében is alapvető szerepet játszik.

4. Az inzulin és az adrenalin egyensúlya

Azt tanította, hogy az egészséghez egyensúly szükséges. Ha az adrenalin csökken, az inzulin túlsúlyba kerülhet, ami szerinte kedvezőtlen anyagcsere-változásokat indít el.

5. A sejtek energiaellátása romlik

Fryda szerint ilyenkor a sejtek kevesebb oxigént hasznosítanak, és egyre inkább cukorerjesztő anyagcserére állnak át.

6. A daganat ennek következménye lehet

Úgy gondolta, hogy a daganat nem maga a betegség, hanem egy hosszú ideje fennálló anyagcsere- és szabályozási zavar következménye.

7. A cukorfogyasztás mérséklése

Nem azért javasolta, mert szerinte „a cukor táplálja a rákot” önmagában, hanem mert úgy vélte, hogy a túlzott inzulinterhelés nem kedvező.

8. A táplálkozás szerepe

Természetes, kevéssé feldolgozott élelmiszereket ajánlott:

sok zöldség,

jó minőségű zsírok,

megfelelő fehérjebevitel,

kevés iparilag feldolgozott élelmiszer.

9. A lelki konfliktusok rendezése

Szerinte a harag, a bűntudat, a tartós félelem vagy a reménytelenség fenntarthatja a szervezet stresszállapotát, ezért ezek feldolgozását fontosnak tartotta.

10. A pihenés és az alvás

Úgy vélte, hogy a szervezet éjszaka regenerálódik, ezért a jó alvás alapvető jelentőségű.

11. A mozgás és a friss levegő

Mérsékelt testmozgást, napfényt és friss levegőt javasolt az általános egészség támogatására.

12. A gyógyulás több tényező együttese

Fryda szerint nincs egyetlen „csodaszer”. A táplálkozás, a lelki állapot, a hormonális egyensúly, a pihenés és az életmód együtt befolyásolják a szervezet működését.

Miben egyezik Hirneisével?

Lothar Hirneise több ponton épít ezekre az elképzelésekre. Nála is visszatérő gondolat, hogy:

a daganat mögött gyakran hosszú ideje fennálló életmódbeli és lelki tényezők állnak;

a táplálkozás fontos szerepet játszhat az általános egészségi állapot támogatásában;

a stressz csökkentése és az életminőség javítása lényeges.

Ugyanakkor Hirneise ennél szélesebb rendszert tanít, amelyben Budwig, Gerson és más alternatív megközelítések elemei is megjelennek.

Fontos megjegyzés: A modern orvostudomány elismeri, hogy a krónikus stressz befolyásolhatja az immunrendszert, a hormonháztartást és az általános egészséget. Ugyanakkor nincs meggyőző tudományos bizonyíték arra, hogy a daganatok elsődleges oka az adrenalinszint csökkenése, vagy hogy annak helyreállítása önmagában daganatellenes kezelést jelentene.

Kemoterápia hatékonysága

 

„Ha nem vállalod a kemoterápiát, meghalsz!” – Tényleg?

Ha rákot diagnosztizálnak nálad, könnyen lehet, hogy az első mondatok egyike ez lesz:

„Kemoterápiára van szükséged. Ez az egyetlen esélyed.”

De álljunk meg egy pillanatra!

Jogod van tudni a számokat.
Jogod van tudni a valódi esélyeidet.
És jogod van kérdezni.

2004-ben megjelent egy érdekes tudományos elemzés, amely 22 különböző felnőtt daganattípust vizsgált.

A kutatók azt számolták ki, hogy a citotoxikus kemoterápia mekkora többletet jelentett az 5 éves túlélésben a teljes vizsgált betegpopulációban.

Az eredmény?

Ausztráliában 2,3%.
Az Egyesült Államokban 2,1%.
(ScienceDirect)

És most figyelj!

Ez NEM azt jelenti, hogy a kemoterápia csak 2%-ban működik. Vannak daganatok, ahol a kemoterápia ma is életmentő és akár gyógyító kezelés.

De azt igenis jelenti, hogy nem lehet tisztességesen azt mondani egy betegnek:

„A kemoterápia az egyetlen út, és biztosan meggyógyít.”

Mert ilyen garanciát senki nem adhat.

A helyes kérdés inkább ez:

„Doktor úr, az ÉN daganatomnál, az ÉN stádiumomban, az ÉN leleteim alapján pontosan mekkora a kemoterápia várható előnye? Hány embernek segít ténylegesen? És milyen alternatív vagy kiegészítő lehetőségeim vannak?”

És igen:

jogod van második véleményt kérni.
Jogod van nemet mondani.
Jogod van tájékozódni.
Jogod van a saját testedről dönteni.

Nem azt mondom: „ne fogadd el a kemoterápiát”.

Azt mondom:

NE fogadd el vakon!

Kérdezd meg:

„Mekkora az én valódi esélyem?
Mekkora a kezelés valódi előnye?
És milyen más lehetőségeim vannak?”

Mert a döntés a te életedről szól.

És jogod van ismerni az igazságot, mielőtt döntesz.

Létezik egy 2004-es vizsgálat, ami azt vizsgálta a kemoterápia mennyit adott hozzá az emberek túlélési esélyeihez.

A tanulmány nagyon érdekes, és valóban meglehetősen kritikus következtetésre jutott.

Pontosan melyik vizsgálatról van szó?

Morgan, Ward és Barton 2004-ben publikálták a Clinical Oncology folyóiratban:

“The contribution of cytotoxic chemotherapy to 5-year survival in adult malignancies”

22 különböző felnőttkori daganattípust vizsgáltak, ausztrál és amerikai adatok alapján. A kutatók azt próbálták megbecsülni, hogy a citotoxikus kemoterápia önmagában mekkora többletet jelentett az 5 éves túlélésben. (ScienceDirect)

És itt jött ki a sokat idézett szám:

Ausztrália: 2,3%

USA: 2,1%

Ennyire becsülték a kemoterápiának tulajdonítható többletet a vizsgált 22 daganattípus teljes felnőtt populációjának 5 éves túlélésében. (PubMed)

De ez matematikailag nem ugyanaz, mint azt mondani, hogy a kemoterápia 94%-ban hatástalan.


Miért nagyon fontos ez a különbség?

Nézzük például a tanulmány saját táblázatát.

A 22 daganattípus között voltak olyanok, ahol a kemoterápia becsült hozzájárulása az 5 éves túléléshez:

Daganattípus A kemoterápiának tulajdonított 5 éves túlélési többlet
Hererák 41,8%
Hodgkin-kór 35,8%
Non-Hodgkin limfóma 10,5%
Petefészekrák 8,7%
Méhnyakrák 12%
Végbélrák 5,4%
Agytumorok 4,9%
Fej-nyaki daganatok 2,5%
Emlőrák 1,5%
Tüdőrák 1,5%
Gyomorrák 0,7%

A tanulmány táblázata például a hereráknál 41,8%, Hodgkin-kórnál pedig 35,8% hozzájárulást becsült. (Chris Beat Cancer)

Ez nagyon fontos.

Ha valaki ebből azt mondja, hogy „a kemoterápia csak 2%-ban hatásos”, az egyszerűen nem igaz.

Bizonyos daganatoknál a kemoterápia életmentő, gyógyító kezelés, és a tanulmány maga is felsorolja például a Hodgkin-kórt és a heretumort azok között a betegségek között, ahol a kemoterápia már régóta bizonyítottan kuratív szerepet tölt be. (ScienceDirect)

Akkor mit jelent a 2,3%?

Ez a legfontosabb rész.

A kutatók nem azt kérdezték, hogy:

„A kemoterápiával kezelt beteg meggyógyul-e?”

Hanem lényegében azt:

„A teljes, 22 daganattípusból álló felnőtt rákos betegpopuláció 5 éves túléléséhez összességében mekkora abszolút többletet adott a citotoxikus kemoterápia?”

Ez óriási különbség.

Például ha egy nagyon ritka daganatnál a kemoterápia a betegek jelentős részét megmenti, az nagyon fontos orvosi eredmény. De ha ugyanakkor egy sokkal gyakoribb daganatnál csak néhány százalékos abszolút túlélési előnyt ad, akkor az egész populációra vetített átlagos hozzájárulás ettől még kicsi lehet.


És mi a helyzet ma?

Itt különösen óvatos lennék a videóval.

Ez egy 2004-es elemzés, tehát több mint 20 éves. Azóta a daganatterápia rengeteget változott:

célzott terápiák,

immunterápiák,

hormonális kezelések,

molekuláris diagnosztika,

személyre szabott kezelések,

újabb és hatékonyabb kemoterápiás kombinációk,

jobb műtéti és sugárterápiás technikák.

Ráadásul a „kemoterápia” sem egyetlen kezelés. Teljesen más eredményt lehet elérni például hererákban, Hodgkin-limfómában, emlőrákban, vastagbélrákban vagy hasnyálmirigyrákban.

„Egy 2004-es ausztrál–amerikai elemzés szerint a vizsgált 22 felnőtt daganattípusban a citotoxikus kemoterápia a teljes populáció 5 éves túléléséhez becslés szerint csak 2,1–2,3%-kal járult hozzá.”

Ez igaz. (ScienceDirect)

Viszont ez már nem lenne korrekt:

„A kemoterápia 94%-ban hatástalan.”

Mert ebből az következne, hogy a kemoterápiát kapó betegek 94%-ánál nem használ, amit ez a tanulmány egyáltalán nem bizonyított.

Van még egy nagyon érdekes dolog

A kutatás eredeti szerzői maguk is azt írták, hogy az általuk számított érték a kemoterápia teljes túléléshez való hozzájárulásának becslése, nem pedig egy egyszerű „hatásos/hatástalan” arány. (ScienceDirect)

A tanulmány 22 nagyobb felnőtt daganattípust vizsgált, és azt becsülte, hogy a citotoxikus kemoterápia önmagában, illetve kuratív/adjuváns kezelés részeként, hány százalékponttal járult hozzá az 5 éves túléléshez. Ausztráliára és az USA-ra külön számoltak. (infusio.org)

A 22 daganattípus – Ausztrália

Daganattípus Kemoterápiának tulajdonított 5 éves túlélési hozzájárulás
Fej-nyaki daganatok 2,5%
Nyelőcsőrák 4,8%
Gyomorrák 0,7%
Vastagbélrák 1,8%
Végbélrák 5,4%
Hasnyálmirigyrák nem volt megfelelő 5 éves adat
Tüdőrák 1,5%
Lágyrész-szarkóma nem becsülték
Melanoma nem becsülték
Emlőrák 1,5%
Méh/test méhdaganatai nem becsülték
Méhnyakrák 12,0%
Petefészekrák 8,7%
Prosztatarák nem becsülték
Hererák 41,8%
Húgyhólyagrák nem becsülték
Veserák nem becsülték
Agyi daganatok 4,9%
Ismeretlen kiindulási helyű rák nem becsülték
Non-Hodgkin-limfóma 10,5%
Hodgkin-kór 35,8%
Myeloma multiplex nem becsülték

Ezek közvetlenül a tanulmány 1. táblázatából származnak. (infusio.org)

Az USA adatai

Érdekességképpen az amerikai számok kissé eltértek:

Daganattípus USA
Fej-nyaki 1,9%
Nyelőcső 4,9%
Gyomor 0,7%
Vastagbél 1,0%
Végbél 3,4%
Tüdő 2,0%
Emlő 1,4%
Méhnyak 12,0%
Petefészek 8,9%
Hererák 37,7%
Agy 3,7%
Non-Hodgkin-limfóma 10,5%
Hodgkin-kór 40,3%

Az összesített eredmény pedig 2,1% volt az USA-ban, szemben Ausztrália 2,3%-ával. (infusio.org)

És itt válik igazán érdekessé

A 41,8%-os hererák és a 35,8%-os Hodgkin-kór például egyáltalán nem azt mutatja, hogy „a kemoterápia 94%-ban hatástalan”.

Sőt!

A tanulmány bevezetője maga is megemlíti, hogy a citotoxikus kemoterápia már az 1970-es évektől kuratív kezelésként honosodott meg többek között Hodgkin-kórban, non-Hodgkin-limfómában és heretumorban. (infusio.org)

Vagyis van olyan daganat, ahol a kemoterápia nagyon nagy jelentőségű.

Más daganatoknál viszont az akkori adatok alapján az abszolút túlélési előny valóban kicsi volt.

Például:

gyomorrák: 0,7%

emlőrák: 1,5%

tüdőrák: 1,5%

vastagbélrák: 1,8%

fej-nyaki rák: 2,5%

Miközben:

méhnyakrák: 12%

petefészekrák: 8,7%

non-Hodgkin-limfóma: 10,5%

Hodgkin-kór: 35,8%

hererák: 41,8%. (infusio.org)

Egy nagyon fontos korrekció

A kutatók nem azt vizsgálták, hogy minden kemoterápiás beteg hány százalékban gyógyul meg.

A számításuk nagyjából ez volt:

összes beteg × az érintett betegcsoport aránya × a kemoterápia által okozott túlélési többlet

Ezután ezt az egész 22 daganattípusból álló populációhoz viszonyították. (infusio.org)

Ezért lehetett például a hererák esetében 41,8%, miközben az egész 22 daganattípusos populációban csak 2,3%.

És a szerzők azt is leírták, hogy ahol feltételezésekre volt szükségük, a kemoterápia előnyét inkább túlbecsülték, mint alábecsülték. (infusio.org)

Tehát a 2004-es tanulmány valódi, és az eredménye valóban meglehetősen kritikus a citotoxikus kemoterápia összesített szerepével kapcsolatban. 

Ráadásul ez 2004-es adat, és a szerzők kifejezetten nem vizsgálták az immunterápiát, hormonkezeléseket, antitestterápiákat, génterápiát és más újabb kezeléseket sem. (infusio.org)

 A legfontosabb változás 2004 óta nem az, hogy a kemoterápia „hatástalanná vált” vagy hirtelen nagyon hatásossá lett, hanem az, hogy ma sokkal pontosabban meg tudják mondani, kinek van rá szüksége, és kinek nincs.

A 2004-es tanulmány egyik alapvető megállapítása tehát részben ma is igaz, de a következtetését nem szabad egyszerűen 2026-ra ráhúzni.

1. Ami 2004-ből ma is igaz

A kemoterápia nem egyformán hat minden rákra

Ez ma is teljesen igaz.

Vannak daganatok, ahol a klasszikus kemoterápia rendkívül fontos, akár gyógyító kezelés.

A legjobb példa továbbra is a hererák. A National Cancer Institute szerint a hererák általában gyógyítható, a seminoma összes stádiumát tekintve a gyógyulási arány meghaladja a 90%-ot, korai stádiumban pedig megközelítheti a 100%-ot. A kezelésben a kemoterápia ma is alapvető szerepet játszik bizonyos betegeknél. (Rákinfo)

Tehát a 2004-es tanulmány nem tévedett abban, hogy egyes rákoknál a kemoterápia óriási jelentőségű, másoknál pedig sokkal kisebb az abszolút előnye.


2. Ami viszont óriásit változott: ma nem „mindenkinek kemoterápiát”

Ez talán a legnagyobb fejlődés.

2004-ben sokkal kevésbé tudták megmondani, hogy egy adott beteg daganata érzékeny lesz-e a kemoterápiára.

Ma már egyre gyakrabban vizsgálják:

milyen génmutációk vannak a tumorban,

milyen receptorokat hordoz,

milyen gyorsan osztódnak a sejtek,

milyen a kiújulási kockázat,

milyen immunológiai tulajdonságai vannak,

van-e mérhető minimális maradék betegség,

és bizonyos daganatoknál genetikai/genomikai teszteket is alkalmaznak.

Ez azt eredményezi, hogy egyre több beteget meg lehet kímélni a kemoterápiától, ha várhatóan alig vagy egyáltalán nem profitálna belőle.

Nagyon jó példa az emlőrák

És itt van egy nagyon friss, 2026-os példa, ami szerintem tökéletesen megmutatja, hogyan változott az orvoslás.

Az OPTIMA vizsgálatban több mint 4400 beteg vett részt. A genetikai/genomikai kockázat alapján kiválasztott, alacsonyabb kockázatú betegek egy részénél el lehetett hagyni a kemoterápiát.

Az 5 éves eredmény:

kemoterápia + hormonterápia: 95%

kemoterápia nélkül, hormonterápiával: 94%

vagyis ebben a kiválasztott betegcsoportban alig volt különbség. (The Guardian)

Ez nagyon fontos.

Nem azt jelenti, hogy:

„A kemoterápia nem működik emlőrákban.”

Hanem azt:

„Ennél a biológiailag meghatározott betegcsoportnál nincs értelme mindenkinek kemoterápiát adni.”

Ez óriási különbség.


3. Emlőráknál ugyanakkor a kemoterápia bizonyos csoportokban továbbra is jelentős

Ez a másik oldal.

Az ESMO összefoglalása szerint a korábbi nagy beteganyagokban az adjuváns kemoterápia bizonyos, főleg magasabb kockázatú emlőrákos betegekben jelentős, abszolút túlélési előnyt eredményezett.

Egy nagy metaelemzésben például az anthracyclin-alapú kemoterápia körülbelül 6,5 százalékponttal csökkentette a 15 éves emlőrák-halálozást a vizsgált populációban. (PubMed Central (PMC))

Tehát:

alacsony kockázatú beteg → lehet, hogy semmi értelme kemoterápiát adni

magas kockázatú beteg → a kemoterápia nagyon is számíthat

És ma egyre jobban meg tudják különböztetni ezt a két csoportot.


4. Tüdőrák: itt talán még nagyobb a változás

A 2004-es tanulmányban a tüdőrák esetében csak körülbelül 1,5% volt a kemoterápiának tulajdonított populációs 5 éves túlélési hozzájárulás.

De ma már nem lehet egyszerűen azt mondani:

„tüdőrák = kemoterápia”.

Ma meg kell nézni például:

EGFR, ALK, ROS1, KRAS, BRAF, MET, RET, NTRK stb.

Ha bizonyos mutáció jelen van, a betegnek sok esetben célzott gyógyszer lehet a kulcsfontosságú kezelés.

Más esetekben pedig az immunterápia játszik meghatározó szerepet.

És természetesen kemoterápia is maradhat a kezelés része.

Vagyis a modern kezelés gyakran:

kemoterápia + immunterápia

vagy

célzott kezelés + immunterápia

vagy

célzott kezelés önmagában

és nem egyszerűen „kemoterápia”.

A 2026-os adatokból is jól látszik, hogy az újabb célzott és immunológiai kezelések egyre több olyan beteg számára adnak lehetőséget, akiknek korábban kevés választásuk volt. (Reuters)


5. A 2004-es „2,3%” ezért ma már nem használható úgy, ahogy a videók használják

Ez szerintem a legfontosabb következtetés.

A 2004-es:

2,3% Ausztrália

2,1% USA

nem azt jelenti, hogy:

„A kemoterápia ma 2%-ban működik.”

És nem is azt, hogy:

„A kemoterápiás betegek 94%-ának nincs haszna belőle.”

Ez egy 2004-es populációs becslés, 22 daganattípusra.

Azóta:

megjelent az immunterápia,

rengeteg célzott gyógyszer,

hormonális terápiák fejlődtek,

monoklonális antitestek,

antibody-drug conjugate-ek,

genomikai tesztek,

precíziós onkológia,

sokkal pontosabb molekuláris diagnosztika,

és jobb betegkiválasztás.

Ezért a 2004-es 2,1–2,3%-ot nem lehet 2026-os kemoterápia-hatékonysági számként idézni.


6. Sőt, 2026-ban már a „kemoterápia” fogalma sem olyan egyszerű

Van egy nagyon érdekes új irány: az úgynevezett antibody-drug conjugate (ADC).

Ezek tulajdonképpen olyan gyógyszerek, amelyek egy célzott antitest segítségével próbálják a kemoterápiás hatóanyagot elsősorban a daganatsejthez eljuttatni.

Tehát nem egyszerűen:

„adjuk be a mérget, és reméljük, hogy a rákos sejtek jobban megsínylik.”

Hanem:

„ismerjük a tumor célpontját → odavisszük a hatóanyagot.”

2025–2026-ban több ilyen kezelés nagyon komoly eredményeket mutatott egyes emlő- és más daganatokban. (Reuters)


7. És van egy még újabb változás: immunrendszer „betanítása”

2026-ban már olyan kezelések is vannak fejlesztés alatt, amelyek nem klasszikus kemoterápiával próbálják elpusztítani a daganatot, hanem az immunrendszert próbálják megtanítani a tumor felismerésére.

Nagyon friss példa a személyre szabott mRNS-rákvakcina melanoma esetén.

Egy 2026-ban bemutatott nagy vizsgálatban több mint 1100 magas kockázatú melanoma-beteget vizsgáltak, akik műtéten már átestek. A személyre szabott mRNS-vakcinát immunterápiával kombinálták, és jelentősen csökkent a kiújulás és áttétképződés kockázata. (Reuters)

Ez még nem azt jelenti, hogy „megvan a rák elleni univerzális vakcina”.

De azt nagyon jól mutatja, milyen irányba halad az onkológia.


8. Tehát mit mondanék a 2004-es tanulmányról 2026-ban?

Én így foglalnám össze:

Állítás 2026-ban
A kemoterápia minden rákban egyformán hatékony ❌ Nem igaz
A kemoterápia egyes rákokban rendkívül hatékony ✅ Igaz
Van olyan rák, ahol akár gyógyító lehet ✅ Igen
Minden rákos betegnek szüksége van kemoterápiára ❌ Egyáltalán nem
A 2004-es 2,1–2,3% azt jelenti, hogy a kemoterápia csak 2%-ban működik ❌ Nem
A „94%-ban hatástalan” következtetés helyes ❌ Nem
Egyes betegeknél a kemoterápia előnye nagyon kicsi ✅ Igen
Ma sokkal pontosabban kiválasztható, kinek kell kemoterápia ✅ Nagyon fontos fejlődés
Az immunterápia és célzott terápiák megváltoztatták az onkológiát ✅ Igen
A kemoterápia továbbra is fontos része a modern rákezelésnek ✅ Igen

 

„A kemoterápia hatása daganattípusonként és betegcsoportonként rendkívül különböző, és nem szabad úgy kezelni, mintha minden rákra ugyanaz a gyógymód lenne.”

És ebben a modern onkológia egyre inkább ugyanabba az irányba halad: minél pontosabban meghatározni, hogy az adott ember adott daganatánál mekkora az abszolút előnye a kemoterápiának, és ha az előny nagyon kicsi, inkább más kezelést vagy akár megfigyelést választani.

 

KEMOTERÁPIA VAGY GYÓGYGOMBA?
MIÉRT KELLENE VÁLASZTANOD?

Ha rákos beteg lennél, és az orvos azt mondaná:

„Kemoterápia. Ez az egyetlen út. Ha nem vállalod, meghalsz.”

Te mit kérdeznél?

Én ezt:

„Doktor úr, mutassa meg a számokat!”

Mert van egy nagyon érdekes 2004-es elemzés, amely 22 különböző daganattípust vizsgált.

És tudod, mekkora volt a citotoxikus kemoterápiának tulajdonított hozzájárulás a teljes vizsgált populáció 5 éves túléléséhez?

Ausztráliában 2,3 százalék.
Amerikában 2,1 százalék.

Figyelem! Ez nem azt jelenti, hogy a kemoterápia csak 2%-ban hatásos.

Vannak daganatok, ahol a kemoterápia életmentő és gyógyító lehet.

De azt igenis jelenti, hogy nem lehet minden beteget egyetlen mondattal elintézni: „kemoterápia, és kész”.

És most jön a másik oldal!

Mi van a gyógygombákkal?

Tényleg csak „haszontalan hókuszpókusz”?

Egy szisztematikus áttekintés 213 vizsgálatot, köztük 77 klinikai vizsgálatot nézett meg a Ganoderma és Coriolus kemoterápia melletti alkalmazásáról.

Egy másik áttekintés 39 humán klinikai vizsgálatot értékelt.

És mit találtak?

Több vizsgálatban kedvező hatást figyeltek meg az immunrendszer működésére, az életminőségre, a kezelés mellékhatásaira, és bizonyos készítményeknél még a túlélésre vonatkozó kedvező eredmények is megjelentek. (PubMed)

És tudod, mi az igazán érdekes?

Japánban és Kínában bizonyos gyógygomba-készítményeket több mint 30 éve alkalmaznak a hagyományos daganatkezelések kiegészítéseként.

Japánban például a Coriolusból származó PSK engedélyezett kiegészítő daganatkezelés, és több ezer betegben alkalmazták. Az NCI szerint a hosszú távú biztonságossági tapasztalat is kedvező. (Rákinfo)

Akkor most ki mond igazat?

A kemoterápia jó?
A gyógygomba jó?

Én azt mondom:

Miért kellene választani?

A beteg érdeke az első!

Lehet, hogy valakinek a kemoterápia jelenti a legjobb esélyt.

Lehet, hogy másnak más kezelés.

És lehet, hogy bizonyos esetekben a kiegészítő terápia is szerepet kaphat.

Nem az a kérdés, hogy „kemoterápia vagy gyógygomba?”

Hanem:

„Mit tudunk bizonyítani, mekkora az előny, és hogyan tudjuk a beteg számára a lehető legtöbbet kihozni a kezelésből?”

Én azt szeretném, hogy az orvos és a beteg egy oldalon álljanak.

Ne legyen tabu kérdezni a kemoterápiáról.

De a gyógygombákról se!

Ne félelemből dönts.
Ne reklám alapján dönts.
Kérd a bizonyítékokat. Kérd a számokat.

Mert a saját életedről van szó.

És jogod van tudni az összes ésszerű lehetőségedet.